A falak ereje

Egy ház.Vastag falakkal húztál fel.

Miért?Titkolnak valamit odabenn?

Mindig kijönnek és ápolják a gyepet,

Mosolyogva intenek,nap,mint nap nekem,

Ezek a kedves emberek,jó lelkűeknek tűnnek,

Bár a legveszélyesebb a mosolygós ember.

Mikor leszáll az éj,és együtt van a család,

Valami fura,tompa ordítozás lészen odaát,

Bár a falak elnyelik,odabenn baj van,

S nem kérnek segítséget,nem akarnak szánalmat.

Mégis ha belépsz,ott bizony síri csend van,

Bár valami ridegség uralja a házat.

Minden világos, a falon fényképek vannak,

Boldog családot ábrázolnak,kár,hogy nem igaz.

Valahol a házban él egy deviencia,

Aki elnyeli a fényt és komorságot ad.

Láncon fogják,morog ,szörnyen pusztul tudata,

Vérben forog szeme,benne nincs jóindulat,

Elnyeli fogvatartói arcáról az összes őszinte mosolyt,

Még jó,hogy az Ő erejét elnyelik a grandiózus falak.